Rólunk mondták:

Kollégista éveimhez számos szép, értékes pillanat kötődik, melyekre boldogan emlékezem. A kollégium falai között igaz barátokra leltem. Hálával gondolok a sok örömre és támogatásra, amit kaptam. Nem utolsó sorban a boldog házasságomat is a kollégiumnak köszönhetem!

Juli

Az egyetemi koli hozzátett az életemhez egy olyan töltetet, ami miatt nem tudtam pusztán szállásként gondolni rá. Ha otthonról jöttem vissza vasárnap, néha azt mondtam, hogy "hazamegyek Pestre". Az oly rettegett csoportdinamikák, és a gyakran megoldhatatlan időpontontokban levő kurzusok annyi energiát adtak, és olyan mély impulzusok értek ezek alatt, mintha a tanítóképző mellett elvégeztem volna egy "érezd, értsd és szeresd magad" c. négyéves tanfolyamot. Azt hiszem jót tett nekem, mondhatni hozzám-tett. Működni egyénként, működni társas lényként, szerelmesként, barátként, tanárként... nem egyszer nyúlok vissza a kolis "tanulmányaimhoz", hogy ezek vibrálása kellemes és harmonikus legyen. Nem pedig kaotikus. 

A több tucat emberrel együtt megélve a patrona koli életét - megtanultam az emberek közé helyezni magam.

Kozi

Talán az egyik legfontosabb, amit kiemelnék az nem más mint a közösség. A barátságok, amik ebből a 2 és fél évemből születtek és tartanak. Emellett, egyszerűen egy olyan hely volt, ahova jól esett haza menni egy fárasztó egyetemi nap után. Egy hely volt, ahol mindig találtál valakit, akivel megoszthattad az napi eseményeidet. És persze nem lehet elfelejteni konyhai és nappali misztikus varázsát, ami csakúgy magához vonzotta az ott élőket bármilyen órában és persze megőrizte a titkait is! 

Egy szóval Isten éltesse az egyetemi kolit, Ildikó nővért is és az ott élőket és majd a következőket!

Zsófi

Pillants bele életünkbe!